2012. június 9.

Split kikötőjében dekkoló komphajók

Szent izé

Horvátország beköszön

Mimi, a hófehér, 20 éves kisautónk sikeresen vette az akadályokat és potom kilenc óra autókázás és 55 perc kompolás után megérkeztünk a festői szépségű Supetarba.

Negatívumok: -20 euró, amit kunának néztünk és egy lepukkant drogosnak, valamint egy vécés néninek adtunk, valamint néhány órányi további várakozás a szobánkra, amit ennyi idő után már kicsit zokon vettünk.

   De hogy a pozitívumok se maradjanak le, a hely tényleg gyönyörű, az apartmanunk igazán jól felszerelt, és úgy látszik, hogy pénzünk is lesz annyi, hogy ne haljunk éhen a héten. Mindenesetre a hazaútra félretettem, mivel sose lehessen tudni...

Helyi-ség

Kicsit rossz a kedvem, de az általános napfény erejében bízva lelkesen bámulom a tengert, hogy enyhüljön az önvád, amiért miattam buktunk 6000 forintot az amúgy sem olcsó horvát paradicsomban. Tanulópénznek sem kevés, de arra is rányitotta a szemem, hogy végképp belássam: a pénzzel nem tudok bánni…

Azért a kikötőben lévő séta képes enyhíteni valamelyest a lelkemben dúló háborút. Supetar valóban egy kis bájos ékszerdoboz. A napfényben úszó hagyományosan és jellegzetesen velencei, illetve mediterrán stílusú épületek csalogatnak, hogy megpihenjünk bennük. A leanderek, a virágok és a gyümölcsfák mind-mind harsogó zöldek. és dús roppanással hirdetik az élni akarást. Olyan kár, hogy szavakkal nem tudom leírni mindazt a harmóniát, nyugalmat és enyhülést, ami ebben a tájban lakozik.

Főtér

A kikötői élet kellemesen hangos. A kikötői macskák nyugodtan válogatnak az éttermi asztalokról lehullt maradékokból. Vajon Phoebe hogy érezné itt magát? Biztosan oda lenne a gyönyörtől.  Nem csoda, hiszen itt valóban van miből válogatni: a csevapcsicsitől az olasz pizzán át a marhalábszártő levesig mindent készítenek.

   Fentebb horvát templom és egy iskola jelzi a horvát élet hivatalos jelenlétét. Szerencsére szombat van, minden zárva, és a nagy téren hófehérben pompáznak az épületek. A hátteret a ragyogó kék ég adja, és ez a kontraszt a hegyekről is visszaköszön.

Split egy óra volt komppal, de innen a távolság elenyészőnek tűnik. Átlátunk a partra, és nekem egy pillanatra bevillan a magyar szappantartó, a Balaton. Csak egy kicsit van honvágyam.
   Visszatérve a szállásunkhoz a még megmaradt komor gondolatokat egy jófajta whisky-vel kergetjük el. Jó lesz ez…