 |
| Úton fák |
Kávé és kung-fu
 |
| Úton Splitska felé |
A mai napot az ügyintézésnek és a
visszafogott fogyasztásnak szentelve délig csak a partra megyünk le egy
klasszikus fürdőzésre. A nap ránk szórja minden mosolyát, a tenger slattyogva
hullámzik, a szél játékosan lebbenti fel a lányok szoknyáját. Ez a kegyelmi
állapot: egy könyvvel elvonulva, néha-néha a sós tengervíztől felfrissülve és a
D-vitamint bőrön át adagolva heverni egy hatalmas takarón. A fürdőző közönség
halkan duruzsol, versenyt zenélve a tenger hullámaival, amibe csak néha tülköl
bele egy-egy hajó.
 |
| Homokos part |
Miután már nagyjából kitelünk napfénnyel és tengerrel, úgy döntünk, mégis útra kelünk, hogy felfedezzük a sziget egyetlen
homokos strandját, és átutazóban mindenhol megálljunk, ahol csak megtetszik. Állomásaink
a homokos partig Splitska, Postira és Lovrečina, ami valószínűleg annak az eldugott
kis öbölnek a neve lehet, aminek a mélyén, lenn a parton, messze a kacskaringós
autóúttól található a homokos strand. Egy alig látható kis ösvény visz lefelé egy
olyan meredeken lejtő poros kis földszalagon, amin két autó már dugót csinál.
Ez a hely lesz a mi miltoni Paradicsomunk. Alig néhány fős társaság alkotja a
strandoló közönséget. Egy bárka ring a part mentén kikötve, utasai elégedetten
bámulják a habokat. A hullámok ritmikusan verdesik a homokos fövenyt, és amikor
partot érnek, csiklandozzák a talpunkat. Óriási öröm cipő nélkül besétálni a
kristálytiszta vízbe, és felhőtlen boldogság megmerülni benne! Olyan
lelkesedéssel vágunk neki a hullámoknak, mint két kisgyerek. Elönt a felhőtlen
boldogság, és végre átjár a békesség szele. Innen már minden csak ajándék.
 |
| Pučišća |
Pučišća kevésbé látványos, mint
várjuk, egy a sok-sok kikötőfalu közül, bár azzal büszkélkedhet, hogy itt van
Európa egyetlen kőfaragó iskolája. Ezt már a helyi étterem pincérnőjétől tudom
meg, aki érdekes módon annál barátságtalanabb, minél többet kérdezek tőle. A
hegyoldalba vájt kőházban lévő étterem kihalt, közel s távol mi vagyunk itt
egyedül. És valóban, olyan csendes itt minden, mintha a világ egy eldugott
szegletében lennénk. Jókai-regények hangulatát idézi a sziget e pontja, és
várom, hogy történjen valami. Az egyetlen emlékezetes „esemény” azonban csak a
sült malacborda, ami a Kedvest hangos cuppogásra készteti. Ja, és hazafelé
végre lovakat is látok legelni a hegyek oldalában…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése