Vera baba 2 hónapos...

...és több, mint 5 kiló! Úgy nő, hogy szinte a teljes ruhatárát lecserélték és egy mérettel nagyobb pelust kell ráadni...

Amikor Vera inkább Jabbára hasonlít

Na, persze, ebben a korban gyorsan változnak a babák, és hát minden-minden csak nézőpont kérdése:

... és amikor inkább Yodára

Mint ahogy az is, hogy Mama eldöntötte, leszámol a konvencióval (és a vele járó kényelemmel), és kendőben fogja hozni-vinni Vera babát. Mert hát, lássuk be: a „karon ülő” ebben a formában (!) nyeri el leginkább valódi jelentését. Persze Papáék kacérkodtak a babakocsival is, de néhány sikertelen kísérlet után (amikor is Vera végigordította a sétautat és végül karban kellett vinni) belátták, hogy ennek még nem jött el az ideje. Azóta Mama és Papa csak hordoz és hordoz: persze többnyire kendőben (ez itt a reklám helye), de akad úgy is, hogy kézben (na jó, sokszor kézben) és lassan már autósülésben is:

Kicsi Verának nagy rajongói a Mama szülei is, akikhez kéthetente járnak látogatóba. Az utazás kellemetlenebbik része sajnos az autósülésben való létezés, ugyanis, ha Vera elpityeredik valamiért az úton, és Mamáék nem tudnak megállni, akkor sajnos csak a „tűrés” marad (na meg a cumi, ha Vera szeretné. De nem szereti.)

És most már Vera is gyakran mosolyog, és nem csak úgy, bele a vakvilágba, hanem kifejezetten az Emberekre!  :-)

Mama kezdeti görcsös ragaszkodása a meghatározott időnkénti etetésekhez már elmúlt, ugyanis amikor átnézte a már vagy egy hónapja szorgalmasan vezetett "babanaplóját", rájött arra, hogy ezt írhatja akár a világ végezetéig is, de befolyásolni nem fogja tudni (és nem is akarja) az eseményeket (na persze, ezzel egyesek biztosan vitatkoznának). Így hát áttért az igény szerinti etetésre. Azóta kissé hektikusabbak a nappalok (és valljuk be, az éjszakák is), de legalább egy parával kevesebb van :-) 

Verácska megkapta az első kötelező oltását is, és habár eleddig barátságos volt a dr nénivel, most lepisilte őt (ami nem is csoda, hiszen fájt neki a szuri, és ráadásul Mama is megkönnyezte a procedúrát – azért a XXI. században igazán lehetne a csecsemőoltásoknak humánusabb módja...)

Úgy általában is lenyugodtak a kedélyek a Mamáék háza táján: a kétségbeesés helyét annak rendje s módja szerint átvette a rutin, a napok egymásba folynak, a szülők pedig csak gyönyörködnek a Természet e csodájában.