Vera baba komoly csapatmunka eredményeként jött a világra. Köszönettel tartozunk érte a szülésznőnknek, Gönczi Katinak, aki profi volt, remek helyzetfelismerő és odaadó szülésznő, mert maximálisan tiszteletben tartotta hagymázas elképzeléseinket a muskotályzsályás vajúdóolajtól kezdve a szabadon választott vajúdópozíción át a természetes gátvédelemig. (De mint ahogy a mesében lenni szokott: semmi nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük). Az, hogy mégis röpke hét óra alatt lezajlott a teljes előadás, a dokinknak is köszönhető, Tömösváry Zolinak, aki szintén ultraprofi módjára végezte a dolgát, miközben elnéző mosollyal tűrte kissé túláradó érzelmeinket (főleg a Mama szájából néha kicsusszanó káromkodásokat). Magáról a szülésről Papa megbízhatóbb módon tud beszámolni, mert Mama elvesztette az időérzékét és frissíteni kéne a memóriáját, és egyébként is, Papa sokkal jobb mesélő. Így akit érdekelnek a perverz részletek, faggassa őt!
Vera baba viszont olyan magától értetődő természetességgel született meg, mintha egész pocaklakó életében ezt gyakorolta volna. Sehol egy ránc, sehol egy zaklatott mozdulat, csak kicsusszant és szemlélődött... nagyon megható volt.
 |
| Az első örömteli pillanatok |
A kórházban aztán sok mindent el kellett sajátítani, a pelenkázástól kezdve a szobatársak megszokásáig, de hasznos tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak a büfiztetés és a kórházi koszt terén is, nem beszélve arról, hogy az újszülött osztály éppen akkor volt egy költözés kellős közepén, így kissé zaklatottak voltak a nővérek. De megbocsájtjuk nekik. :-) Vera persze egy Kisangyal volt, cuki és együttműködő, tanulékony, és roppant elnéző a Mama bénázásaival szemben. (Csak később derült ki, hogy ez is a beetetés része).
Az első napon, amikor végre együtt lehetett a család, minden idilli volt: Papa verőfényes napsütésben elegánsan hazafuvarozott az új verdával, a Nagyi finom kajákkal várt, Mama pedig végtelenül boldog volt, hogy végre rendesen lefürödhet. Vera persze egyfolytában aludt vagy evett, és az első éjszakát minden gond nélkül átaludta.
 |
| Nagyival |
Az elkövetkező napokban is mesébe illő és tankönyvszerű volt minden. Mama naplót vezetett a kakis pelusokról, valamint Vera baba és a saját étkezéseiről. Papa lelkesen fürdetett és büfiztetett, a nagyik pedig rendületlenül hordták a húslevest és a madártejet. Az első héten Veruska 30 dekát hízott, amit a második héten megfejelt további 30 dekával. Mama ősasszony módjára szoptatott, a védőnéni és a dr néni pedig odavolt Verácska tökéletes fejformájáért.
 |
| Vera ébren |
A krach tulajdonképpen a második hét elején következett be: a szülők egyszer csak azon kapták magukat, hogy Vera már nemcsak eszik és alszik, hanem az ő akaratuktól független, önálló életet kezd el élni. Megjött a hangja. Na de micsoda hang volt az! A macska csak pislogott és jobbnak látta minél messzebb kerülni a hangforrástól. Mama is csak pislogott, mert nem értette, hogy mit akar ezzel közölni a kislánya. Egyedül Papa őrizte meg a hidegvérét, és a vérprofikra jellemző angyali türelemmel és csodálatra méltó higgadtsággal tűrte Vera baba velőt rázó sikítófrászait. Mama a harmadik olyan este után, amikor majdnem négy órán át próbálták elaltatni a kislányt, bepánikolt, majd elhatározta, hogy ha addig él is, rá fog jönni, mitől lett olyan elégedetlen, morcos és követelőző a kis Vera, és mit jelentenek a sírásai.
Eleinte persze mindent a rossz időre és a hasfájásra fogtak. Aztán jött az ágypara (rossz a szaga, rossz helyen van stb.) Ez tartott kb. három napig. Végül belátták, hogy ki kell alakítani egy napirendet, ami elég rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodjon a Baba bioritmusához, de Mamánál se csapja ki a biztosítékot, és az elkövetkező 10 évre is ráhúzható. Mama, régi szokásához híven a szakirodalomhoz fordult, majd körbekérdezte a rokonokat, barátnőket, és (szégyen, nem szégyen) végigolvasott néhány blogot is. Aztán mindezt megvitatta Papával, aki megfűszerezte és életszagúvá tette az egész haditervet, és együttesen hozzáfogtak a megvalósításához.
 |
| A kis Joda végre mosolyog |
Enne két napja. Az eredmény a formálódó napi rutin, ami ébredés utáni pelenkacseréből, etetésből, "játékból" és altatásból áll, és van, hogy működik is. Az esti altatás továbbra is mumus, és sajnos van, hogy egy óra nyűglődés után sem utazunk el álomországba. De Papa és Mama együtt mindent megold. Úgyhogy Mamának lassan újabb félelmek után kell néznie, mint amilyen például a "túl lehet-e etetni a gyereket anyatejjel?" és a "már három órája alszik. mikor kell felébreszteni, hogy ne bosszulja meg magát a sok alvás?" és társaik.
 |
| Fürdés után a tesóéktól kapott új ruciban |
üdv a druszámnak :)
VálaszTörlés